HMS HOOD (GB)

 

 

TECHNIKAI ADATOK

 

Vízrebocsátás: 1918 Vízkiszorítás: 41.200 t (üresen); 44.700 t (harckészen) Sebesség: 31 csomó
Hossz: 262,2 m Szélesség: 31,7 m Személyzet: 1477 fő
Fegyverzet: 8 db 38,1 cm-es nehézágyú; 12 db 14 cm-es ágyú; 8 db 10,2 cm-es légvédelmi ágyú; 24 db (6X4) 4 cm-es légvédelmi gépágyú; 4 db 53,3 cm-es torpedóvető cső

 

 

TÖRTÉNETE

Építését az első világháború alatt kezdték meg, de a korabeli harci tapasztalatok nyomán oldalpáncélzatát jelentősen megerősítették. Elmulasztották viszont a fedélzet megfelelő védelmének kiépítését. 1939. szeptember 26-án szerencsésen átvészelt egy német bombatámadást. 1940 július 23-án tagja volt annak a köteléknek, amely Oranban megtámadta az ott horgonyzó francia flottát, súlyos veszteségeket okozva. 1941. május 24-én a Bismarck német csatahajó egyik sortüze átütötte gyengén megerősített fedélzetét. Lőszerkészlete felrobbant, és percek alatt elsüllyedt. Legénységéből csak három fő menekült meg

 

 

 

Wikipédistatalálkozó lesz 2008. március 1. (szombat) délután Budapesten (részletek itt). Gyere el te is!

                HMS Prince of Wales (1939)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

 
 
A HMS Prince of Wales
HMS Prince of Wales (1939) A Brit Királyi Haditengerészet zászlaja
Hajótípus: Csatahajó
Hajóosztály: King George V-osztály
Pályafutása
Építő: Cammell Laird (Birkenhead)
Megrendelés: 1936. július 29.
Építés kezdete: 1937. január 1.
Vízrebocsátás: 1939. május 3.
Szolgálatba állítás: 1941. január 19.
Sorsa: 1941. december 10-én, japán repülőgépek elsüllyesztették a Dél-Kínai-tengeren, Kuantan közelében.
é. sz. 3°34?0??, k. h. 104°26?0??
Általános jellemzők
Vízkiszorítás: 43 786 t
Hossz: 43 786 t
Szélesség: 34,3 m
Merülés: 9,9 m
Sebesség: 28 csomó
Hatótávolság: 5700 km 27 csomós sebesség mellett
26 600 km 10 csomós sebesség mellett
Fegyverzet: 1941 decemberében
  • 10 db 356 mm-es ágyú
    (2 × 4, 1 × 2)
  • 16 db 133 mm-es ágyú (8 × 2)
  • 48 db 40 mm-es légvédelmi ágyú (6 × 8)
  • 1 db 40 mm-es légvédelmi ágyú
  • 8 db 20 mm-es légvédelmi ágyú
    (8 × 1)
Repülőgépek: 4 db Supermarine Walrus hidroplán
Páncélzat:
  • övpánél: 374 mm
  • fedélzet: 136 mm vagy több
  • ágyútornyok: 324 mm
Legénység: 1521 fő

A HMS Prince of Wales a brit Királyi Haditengerészet egyik King George V-osztályú csatahajója volt, mely az angliai Birkenheadben lévő Cammell Laird hajógyárban épült. A Prince of Walesnek rövid, de aktív pályafutása volt. Többek között részt vett a Bismarck megállításában, valamint ez a hajó szállította Churchillt az Újfundlandi konferenciára. A hajót 1941-ben a japán repülőgépek elsüllyesztették a Távol-Keleten. Ez az esemény is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a tengeri hadviselésben a csatahajók elveszítsék vezető szerepüket.

Elnevezése

Az Admiralitás 1936. július 29-én elrendelte egy új King George V-osztályú csatahajó építését. A hajónak a HMS King Edward VIII nevet akarták adni, az új uralkodó VIII. Eduárd tiszteletére, de VIII. Eduárd, talán sejtetve a Wallis Simpsonnal való kapcsolata miatti leendő próblémáit, megváltoztatta a hajó nevét Prince of Walesre. Az új hajó lett a hetedik, mely a HMS Prince of Wales nevet viselte.

Építése

A második világháború kitörésekor a Prince of Wales liverpooli építése épp a felszerelésnél tartott. 1940 augusztusában a hajó megrongálódott Liverpool bombázása során. Az egyik bomba a hajó és a part közt csapódott be, így a hajó oldalán számos horpadás keletkezett. Az Admiralitás úgy gondolta, hogy a Prince of Walesre szükség lehet, ha a németek bevetik a Bismarckot vagy a Tirpitzt, így a hajó építését felgyorsították, többek közt számos vizsgálat elhagyásával. A Prince of Walest 1941. január 19-én állították hadrendbe, John Leach kapitány irányítása alatt, de a hajó egészen március 21-ig nem volt teljesen kész.

Atlanti-óceáni szolgálat

Nem sokkal hadrendbe állítása után, a Prince of Wales csatlakozott a HMS Hood-hoz, anémet Bismarck csatahajó és az őt kísérő Prinz Eugen nehézcirkáló üldözésében. Mikor a Prince of Wales kihajózott, fedélzetén még mindig civil szakemberek dolgoztak. Május 24-én a Prince of Wales és a Hood a Dánia-szorosnál megküzdött a két német hadihajóval. A HMS Hood elsüllyedése után a Prince of Wales hét találatot kapott. A találatok következtében a hajó fegyverzetének nagyrésze használhatatlanná vált, így a Prince of Wales inkább megfutamodott. A rövid csata során a brit hajónak is sikerült háromszor eltalálni a Bismarckot. Egyik találata az elülső üzemanyagtartályt érte, így a német hajónak vissza kellett fordulnia Franciaországba, hogy ott megjavítsák. A Prince of Wales későbbb csatlakozott a HMS Suffolkhoz és Norfolkhoz, melyek már a Dánia-szoros előtt is követték a Bismarckot. Május 25-én, 01.31-kor tűzharc bontakozott ki a Bismarck és a brit hajók közt. Tizenkét órával később a Prince of Wales abbahagyta a német hajó üldözését, mert fogyóban volt az üzemanyagja. Ezt követően visszatért a hajógyárba, ahol 6 hétnyi javítás várt rá.

Augusztusban ez a hajó szállította az angol miniszterelnököt, Winston Churchillt Újfundlandra, hogy részt vehessen az 1941. augusztus 10-én kezdődő találkozón, ahol az Egyesült Államok elnökével, Franklin D. Roosevelttel találkozott. Ezen a találkozón írták alá 1941. augusztus 12-én az Atlanti Chartát is. A miniszterelnök szállítása után a hajót a Földközi-tengeri flottához rendelték, ahol konvojokat kísért.

Csendes-óceáni szolgálat

A HMS Prince of Wales Újfundland partjainál, az Atlanti Charta aláírásakor
A HMS Prince of Wales Újfundland partjainál, az Atlanti Charta aláírásakor

Október 25-én a Prince of Walest, a az Egyesült Államoknak adták, hogy segíthesse a Csendes-óceáni hadjáratot. A HMS Electrával és a HMS Express-szel együtt a hajó elindult Szingapúrba, hogy Sir Tom Phillips tengernagy irányítása alatt, a Keleti Flotta zászlóshajójává váljon. December elején meg is érkeztek Szingapúrba, ahol csatlakoztak a HMS Repulse csatacirkálóhoz. Eredetileg a HMS Indomitable repülőgép-hordozó is csatlakozott volna az így létrejött Force Z-hez, de Jamaica partjainál zátonyra futott, így javításra szorult.

A hajókat azért küldték Szingapúrba, hogy elrettentésként szolgáljanak a japán agresszióval szemben. Mindezek ellenére a japánok december 8-án megkezdték a támadást. A támadás időpontja egybeesett a Pearl Harbor elleni támadás idejével, csak a nemzetközi dátumvonal másik oldalán. Phillips tengernagy úgy döntött, hogy rajtaüt a japán partraszálló csapatokon, ezért kiküldte a Prince of Wales csatahajót, a Repulse csatacirkálót valamint további négy rombolót, a HMS Electrát, Expresst, Tenedost, és a HMAS Vampire-t, hogy keressék meg a japán egységeket. A hajók nem jártak sikerrel, sőt az I-65 japán tengeralattjáró észrevette őket, mikor visszafelé tartottak. A japán tengeralattjárók és repülőgépek követték a flottát, majd 1941. december 10-én, mikor a brit hajók légifedezet nélkül maradtak, a japán 22. légiflotta 86 bombázója és torpedóbombázója elsüllyesztette a Prince of Walest és a Repulse-t.

Mise a Prince of Wales fedélzetén.
Mise a Prince of Wales fedélzetén.

A britek azt remélték, hogy korszerű csatahajóként, a Prince of Wales jobban ellent tud állni a támadásnak, mint az első világháborús Repulse, de nem így történt. Nem sokkal a kikötő elhagyása előtt, a Prince of Wales felszínfigyelő radarja működésképtelenné vált, így a Force Z leghatásosabb jelzőkészüléke használhatatlan volt. A támadás elején a Prince of Wales harcképtelenné vált, mivel egy torpedó eltalálta a hajócsavar és a hajótest illeszkedési pontját. A találat következtében víz ömlött a hajótestbe, a kormánylapát használhatatlanná vált, és a 133 mm-es lövegek erőforrása is megsérült. További két találat érte a hajó leggyengébb részét, amely az 1940-es német bombázás során megsérült, és soha nem tudták teljesen megjavítani. A támadás során a Prince of Walest 6 torpedó- és 1 bombatalálat érte. Mikor a hajó elsüllyedt többszáz ember veszett oda, köztük Phillips tengernagy és John Leach kapitány. A Prince of Wales legénységének nagyrésze mégis megmenekülhetett, mivel a hajó törzse jóval erősebb volt, mint a Repulse csatacirkálójé, amely elvesztése lényegesen több emberéletet követelt.

A Prince of Wales (baloldalt, elöl) és a HMS Repulse (baloldalt, hátul) 1941. december 10-én, a japán támadás közben. Az Előtérben a HMS Electra vagy a HMS Express látható.
A Prince of Wales (baloldalt, elöl) és a HMS Repulse (baloldalt, hátul) 1941. december 10-én, a japán támadás közben. Az Előtérben a HMS Electra vagy a HMS Express látható.

A Prince of Wales volt az első nagyobb hadihajó, melyet pusztán repülőgépek segítségével semmisítettek meg a nyílt tengeren. Ez az eset, a csatahajók, tengeri hadviselésben betöltött szerepcsökkenésének előfutára volt. Gyakran állítják, hogy a Prince of Wales elvesztéséhez nagyban hozzájárult a radar hibája, valamint a korábbi bombatámadásból megmaradt sérülés is. A brit Tengerészeti Építési Igazgatóság (Director of Naval Construction) jelentése szerint, a hajó elvesztésének fő oka az volt, hogy a Prince of Wales légvédelmi ágyúi, már a torpedók becsapódása előtt is komoly hibákkal rendelkezhettek, különben meg tudták volna akadályozni a támadás sikerét. Valamint a legénység kiképzése sem volt megfelelő.

A hajó roncsa körülbelül 47 méter mélyen fekszik a tenger fenekén, északi szélesség 3 fok 33,6 fokpercnél, és keleti hosszúság 104 fok 28,7 fokpercnél. A Prince of Wales hajócsavarjához egy bóját kötöztek, melyen a brit zászló lobog. 2001-ben, nem sokkal elsüllyedésének 60. évfordulója előtt, a roncs helyét védett területté nyilvánítottak az 1986-os hadi roncsokat védő törvény (Protection of Military Remains Act 1986) alapján. A hajó harangját 2002-ben két búvár, Gavin Haywood és George McClure, a Védelmi Minisztérium és a Force Z Túlélőinek Szövetségének (The Force Z Survivors Association) engedélyével kiemelte. A harangot restaurálták, majd a liverpooli Merseyside Tengerészeti Múzeumban (Merseyside Maritime Museum) kiállították.

 

 
HMS Suffolk (1926) A Brit Királyi Haditengerészet zászlaja
Hajótípus: Nehézcirkáló
Hajóosztály: Kent-osztály
Pályafutása
Építő: Portsmouth Dockyard (Portsmouth)
Építés kezdete: 1924. szeptember 30.
Vízrebocsátás: 1926. február 16.
Szolgálatba állítás: 1928. május 31.
Sorsa: 1946-ban a flotta állományából törölték, 1948-ban ócskavasnak eladták
Általános jellemzők
Vízkiszorítás: 10 055 ts
13 660 ts (teljesen felszerelve)
Szélesség: 20,8 m
Merülés: 6,25 m később 6,6 m
Sebesség: 31,25 csomó (58 km/h), 1/3 terheléssel 32,5 csomó
Hatótávolság: 22 000 km 12 csomós (22 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet:
  • 8 db 203 mm-es ágyú (4 x 2)
  • először 4 db (4x1) később 8 db 102 mm-es ágyú (4 x 2)
  • 24 db 37 mm-es ágyú
  • 8 db 533 mm-es torpedővető cső
Repülőgépek: 2 db Supermarine Walrus hidroplán
Páncélzat:
  • övpáncél: 111 mm
  • fedélzet: 76-38 mm
  • ágyútornyok: 25 mm
Legénység: 679-685 fő

                  HMS Nelson (csatahajó)

 
HMS Nelson
HMS Nelson (csatahajó) A Brit Királyi Haditengerészet zászlaja
Hajótípus: Csatahajó
Hajóosztály: Nelson-osztály
Pályafutása
Építő: Armstrong-Whitworth (Newcastle)
Megrendelés: 1922.
Építés kezdete: 1922. december 28.
Vízrebocsátás: 1925. szeptember 3.
Szolgálatba állítás: 1930. szeptember 10.
Szolgálat vége: 1948. február
Sorsa: 1949. március 15-én szétbontották.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás: 33 950 t
Hossz: 216,5 m
Szélesség: 32,3 m
Merülés: 10 m
Sebesség: 23,5 csomó (43,5 km/h)
Hatótávolság: 13 000 km 16 csomós (30 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet:
  • 9 db 406 mm-es ágyú (3 × 3)
  • 12 db 152 mm-es ágyú (6 × 2)
  • 6 db 120 mm-es ágyú (6 × 1)
  • 32 db 40 mm-es ágyú
    (3 × 8)(8 × 1)
  • 16 db 12 mm-es légvédelmi ágyú (4 × 4)
  • 2 db 622 mm-es torpedóvető cső
Repülőgépek: 1 db Supermarine Walrus hidroplán
Páncélzat:
  • övpánél: 356 mm
  • fedélzet: 171 mm
  • ágyútornyok: 406 mm
  • torony: 330 mm
Legénység: 1361 fő

A HMS Nelson a brit Királyi Haditengerészet egyik Nelson-osztályú csatahajója volt. A hajót a két világháború között építették. A hajó a Nelson nevet, a Trafalgari csatát megnyerő, Horatio Nelson altengernagy tiszteletére kapta.

A hajót az 1922-es Washingtoni Flottaegyezmény megkötései szerint építették, így vízkiszorítása nem haladta meg a 35 000 tonnát, valamint számos komprumisszumos megoldás figyelhető meg rajta. A hajó néhány vonást örökölt a G3-osztályú csatacirkálóktól, például azt, hogy a 406 mm-es ágyúk a hajó elején helyezkedtek el, ami miatt a hajó sebessége csökkent, és a kényes helyekre kevesebb páncélzat kerülhetett

A három lövegtornyot A, B és X lövegtoronynak nevezték el. Az 1937-es Hófehérke és a hét törpe című rajzfilm megjelenése után minden ágyút elneveztek, így lett Vidor, Morgó, Hapci, Kuka, Szundi, Szende, Tudor (Happy, Grumpy, Sneezy, Dopey, Sleepy, Bashful, Doc), valamint a Miki egér után Miki (Mickey) és Minnie nevű ágyú. A másodlagos fegyverzet bal oldalt a P1, P2 és P3 lövegtornyokban, jobb oldalt pedig az S1, S2 és S3 lövegtornyokban helyezkedett el. A 120 mm-es légvédelmi ágyúk a H1-től a H6-ig elnevezett lövegtornyokban foglaltak helyet, melyek közül a páros számúak a jobb, a páratlanok a bal oldalon voltak.

Története

A Nelson építését 1922 decemberében kezdték az Armstrong-Whitworth Newcastle-i hajógyárában. Vízrebocsátására 1925 szeptemberében, hadrendbe állítására 1927 augusztusában került sor. Novemberben csatlakozott a Cammell Laird által épített testvérhajójához, a Rodney-hoz. A Nelson építése több mint 7,5 millió brit fontba került, valamint számos elemet felhasználtak a korábban tervezett, de később visszamondott HMS Anson és Howe hajókról, melyek a HMS Hood testvérhajói lettek volna.

Vízrebocsátása után a Nelson lett a Honi Flotta zászlóshajója. 1931-ben a Nelson és testvérhajója a Rodney is részt vett az Invergordoni lázadásban. 1934. január 12-én a csatahajó zátonyra futott Portsmouth mellett, mikor a Honi Flottával a Karibi térségbe indultak.

Az 1930-as években a hajón apróbb módosításokat hajtottak végre. 1939 szeptemberében, mikor a második világháború kitört, a Nelson még mindig a Honi Flotta tagja volt. Szeptember 25. és szeptember 26. közt a Nelson kísérte a HMS Spearfish nevű tengeralattjáró megmentésére siető hajókat. A Nelsont októberben küldték először az Északi-tengerre, egy cirkálókból és rombolókból álló ellenséges kötelék ellen, de a német hajók mindegyike elkerülte a brit csatahajót. Október 30-án sikertelen támadást intézett az U-56 nevű német tengeralattjáró ellen az Orkney-szigeteknél. A támadás során 3 torpedó találta el a brit hajót de ezek közül egyik sem robbant fel. Később ismét részt vett német csatacirkálók üldözésében, de eredménytelenül. 1939 decemberében egy, az U-31 által elhelyezett tengeri aknára futott Skócia partjainál. Az eset után egy egészen 1940 augusztusáig tartó javításra szorult.

A Nelsont javítása után a La Manche-csatornánál teljesített szolgálatot. 1941 áprilisa és júniusa közt az Atlanti-óceánon látott el konvojkísérő feladatokat. Május végén a csatahajó éppen a Sierra Leone-i Freetownban tartózkodott mikor a parancsnokság Gibraltárba küldte, hogy részt vehessen a német Bismarck csatahajó üldözésében.

1941 júniusában, amikor a Nelson megérkezett Gibraltárhoz, a hajót hozzárendelték a Force H kötelékhez, mely a Földközi-tengeren látott el kísérő feladatokat. 1941. szeptember 27-én a hajót komolyan megrongálta az olasz légierő egyik torpedóbombázójának találata, aminek következtében visszatért Nagy-Britanniába és 1942 májusáig javítás alatt állt. 1942 augusztusában visszatért a Force H-hoz, amelynek zászlóshajójává is vált. A Force H ekkor a Máltára igyekvő konvojok kíséretét látta el. 1942 novemberében részt vett az Algériában zajló Fáklya hadműveletben, 1943 júliusában pedig Szicília megszállásában. 1943 szeptemberében a salernoi hadműveletekben is részt vett, a parti erődítmények ágyúzásával. Szeptember 29-én Eisenhower és Pietro Badoglio marsall a HMS Nelson fedélzetén írta alá az olasz fegyverletételt.

A Nelson háromnézeti rajza
A Nelson háromnézeti rajza

1943 Novemberében a Nelson visszatért Angliába, ahol felújításokat végeztek rajta. Egyik leglényegesebb újítás a légvédelmi fegyverzet kibővítése volt. Mikor ismét szolgálatba állt, a normandiai partraszállásban segédkezett, de 1944. június 18-án aknára futott. A sérüléseket a pennsylvaniai Philadelphiaban hozták rendbe. 1945 januárjában ismét visszatért az Egyesült Királyságba, majd nem sokkal később az Indiai-óceánra rendelték. Júliusban el is érte a ceyloni Colombo városát. Ezt követően 3 hónapig Malajzia partjainál teljesített szolgálatot. Az ott harcoló japán csapatok a Nelson fedélzetén írták alá a fegyverletételt.

1945 novemberében a csatahajó a Honi Flotta zászlóshajójaként tért haza. 1946 júliusában kiképzőhajóként állították szolgálatba, majd 1948 februárjában kivonták a hadrendből. Ezt követően a csatahajót néhány hónapig a Királyi Légierő, bombázó gyakorlatai célponjaként használta, majd 1949. március 15-én, Inverkeithingben szétbontották azt

HMS Glorious

 
 
HMS Glorious A Brit Királyi Haditengerészet zászlaja
Hajótípus: Cirkáló
Repülőgép-hordozó
Hajóosztály: Glorious-osztály
Pályafutása
Építő: Harland and Wolff (Belfast)
Megrendelés: 1915. március 14.
Építés kezdete: 1915. május 1.
Vízrebocsátás: 1916. április 20.
Szolgálatba állítás: 1917. január
Sorsa: 1940. június 8-án a Scharnhorst és a Gneisenau elsüllyesztette
Általános jellemzők
Vízkiszorítás: 22 360 t (cirkálóként)
26 518 t (repülőgép-hordozóként)
Hossz: 240 m
Szélesség: 27,75 m
Merülés: 7,5 m
Hajtómű: 18 Yarrow gőzkazán, 4 turbina
Sebesség: 31,42 csomó (56 km/óra)
Hatótávolság: 10 850 km 16 csomós (30 km/h) sebesség mellett
Oldalmenü
Naptár